Servus!
Az albérletem magányát szépszámú vendégsereg törte meg a május elsejei négynapos hétvégére, és az egri katonák, Tamás és Márió, és a velük küzdő (együtt) bátor várvédő asszonyok Ildikó és Detti megszállták az Ingolstadti főhadiszállást.. A hosszú hétvége tervét nem bonyolítottuk túl, a napi program mindig valamelyik környékbeli város meglátogatása, ahol a délelőtt egy tetszőlegesen választott nevezetesség megtekintésével, a délután pedig kötetlen városnézéssel telt. És persze közben sör, kolbász, sör, perec, na meg sör, sör, sör..
Az első nap délutánját még csak helyi bemelegítéssel töltöttük, és Ingolstadt belvárosánál nem is mentünk messzebb. A program itt is félmaraton volt, de ezúttal csak szemlélői voltunk az eseményeknek. Nem esett most bele a felkészülési tervbe :) ez az esemény, így csak oldalról néztük a futókat, akik a délutáni 30 fokban küszködtek az óváros utcáin. Minden tiszteletem az övék, nem cseréltem volna most velük. És a futók útvonalát követve bejártok Ingolstadt belvárosát a kastélytól a főutcán át a nagytemplomig, (és a mellette lévő currykolbászosig), valamint vissza a verseny céljánál lévő hatalmas parkig.
A hivatalos program másnap, Nürnbergben kezdődött. Az utazásban nagy segítségünkre volt a Bayern-ticket, ami ebben az esetben nem foci, hanem kombinált vonat és (helyi )BKV jegyet takar. A jegy lényege, hogy a csoportos jeggyel egy napig maximum öt fő az összes városok közötti vonatot és a városokon belüli tömegközlekedést használhatja bajorországban. (szóval nem egész németországban, csak annak legnagyobb tartományában, Bajorországban, de hát az sem kicsi, sőt) Ez a gyakorlatban annyit tett, hogy 29 Eur-ért öten elmentünk vonattal Nürnbergbe, majd ott használtuk ugyanezzel a jeggyel a városi közlekedést, majd vissza vonattal Ingolstadba, és még ott is hazabuszoztunk. majd másnap ugyanez Münchenbe és vissza. Azaz az egész napos közlekedésünk nem került fejenként 6 Eur-ba.. Kicsit félek is, hogy ha ez így csinálják a bajorok, össze fog roppani az országuk. Lehet BKV tanácsadókat kellene kérniük, akik segítenének ez a hülyeséget felszámolni.De addig is mi maximálisan kihasználtuk ezt a kedvezményt, és az utazáson spórolt pénz többszörösét hagytuk ott a sörözőkben.A napot történelmi szálon kezdtük, és felkerestük a helyi igazságügyi palota azon részét, ahol 1945 végétől a a híres Nürnbergi per zajlott, ahol a náci háborús bűnösöket ítélték el. A terem és az épület is szépen fel van újítva, és még egy komoly kiállítást is rendeztek a téma köré, így akit egy kicsit jobban érdekel a történelem ezen része, az órákat el tud itt lenni. Ezután irány be a belváros, céltalan kóborgás, át a belvároson, fel a várba, és vissza A sok sétától aztán annyira elfáradtunk, hogy sokszor meg kellett állnunk megpihenni, feltöltődni. Megtaláltuk a város másik nevezetességének, vagy inkább híres szülöttjének, Albrecht Dürernek a házát, és a hozzá tartozó kiskocsmát, és Dürer nyulát is.. Majd este a már említett szuperjeggyel vissza a bázisra.
Jól esett megpihenni, ezét többször is megtettük ezt...
Dürer nyula...
Az előző napi sok pihenésnek hála a következő nap kissé nyomottan kezdődött, reggel mindenki csendesebben volt a vonaton, amikor Münchenbe utaztunk. Délelőtt kimentünk az olimpiai parkba, amit az 1972es olimpiára építettek. Erről az olimpiáról azt érdemes tudni, hogy itt szerzett úszásban 7 aranyat az amerikai Mark Spitz, mindegyiket világrekord idővel (4 egyéni és 3csapat érem), és tette mindezt bajuszban!! Bezzeg ő úszhatott bajuszban, engem meg most vasárnap szabályosan kifügyűlt az úszómester a Nyíregyházi Júlia Fürdő medencéjéből, mert nincs rajtam sapka és ELDUGÍTJA A HAJAM A LEFOLYÓT!!!.. Arra a felvetésemre, hogy minek a sapka,hiszen hajam sincs csak annyit mondott: Az igazgató mondta!! Na ez aduász volt számomra, ész érvekkel, tudjuk, nem lehet vitatkozni. Még szerencse hogy a szomszéd pályáról megsajnáltak, és adtak egy kölcsönsapit. Vannak még rendes emberek! Na de vissza Münchenbe. Az olimpia uszoda és park után a BMW élményközpontjában folytattuk a napot. Ez egy nagy kiállítás, bemutatóterem, játszóház, vagy nem is tudom minek nevezzem. De vannak benne autós és motoros újdonságok, részletesen bemutatva mindenféle kivetítőkön és mozgó modelleken a BMW technikai megoldásai érdekességeit, jövőképeit. Csendben kell megjegyeznem, azt hiszem ez jobb mint az Ingolstadti Audi Forum, ami témájában szintén hasonlót akar, csak ott több épületben oszlik el, itt pedig minden egyben, egy nem is akár milyen épületben. I
tt ittuk meg a napi első sört is. De ha már így elhúztuk a kezdést, akkor rögtön kettőt is ittunk, és utána mindjárt rájöttünk hogy mi is volt a bajunk eddig.. Innen már ment minden mint a karikacsapás. Be a belvárosba, és séta a belvárosban. Csak mint tegnap. Elkaptuk a híres harangjátékot a főtéren, ami inkább a híre nagyobb mintsem a harangjáték. Igaz lehet csak annyi a baj vele, hogy lassú és vontatott mint a fene, ha kicsit rövidebb és pörgősebb lenne, akkor még talán.. :) De így csak néztünk Tamással egymásra hogy ez tényleg az a nagy valami?? Közben Ildikó lelkesen olvasta fel a Tamás által München történelméről és nevezetességeiről készített alapos ismertetőt, amiből utólagos engedelmével én is átvettem pár érdekességet.(Spitz, kacikás bajusz, sörpuccs) Gondoltam inkább erről most szólok, minthogy később, amikor már befutott, híres karosszériás leszek a szakmában nehogy plágiummal vádoljatok, ahogy az mostanában szokás. :) Egyébként München belvárosában rengetegen voltak, szinte zavaró a tömeg, és még koszosabb is volt a vártnál. Nürnberg belvárosa szebb, nyugodtabb szerintem. De ez a kis kontraszt nem zavart meg minket annyira, hogy ne keressük meg a leghíresebb Müncheni sörözőt, a Hofbrauhaust. A helyről azt kell tudni, hogy a szép, kackiás bajszát csak röviden az orra alatt meghagyó nemzeti érzelmű vezető itt tartotta születésnapom előtt napra pontosan 56 évvel azt a sörpuccsot (segítek, 1923.november 8), amikor és ahol először próbálta meg magához ragadni a hatalmat. De ez még itt nem sikerült, börtönbe zárták, és itt unalmában Rudolf Hessnek tollba mondta a Mein Kampfot. És mi pont akkor voltunk ezen a helyen, amelyik napon 67 évvel ezelőtt öngyilkos lett a fent említett mű tollbamondója. (1945.április 30). Ugye milyen érdekes?! Na de ennyit az évfordulókról. A hely tényleg komoly, hatalmas belül, nagy kert kívül, a mennyezeten bajor freskók, :) sör folyik mindenhol, amit literes korsókban hoznak, és perecet adnak hozzá és tényleg nagyon finom mindkettő. Amikor én óvatosan rákérdeztem, hogy esetleg van-e sült krumpli, csak annyit mondott az echte olasz pincér (az echte bajor kocsmában), hogy ha krumplit akarok, hozzak magamnak a mekiből. Így maradtam a perecnél. Még korábban azt terveztük, hogy valamikor az esti hetes vonattal megyünk haza, de olyan jól éreztük magunkat a sörházban, hogy csak valamikor két órás késéssel, nem is tudom melyik vonattal mentünk haza..
a BMW élményközpontja
Én,a müncheni uszodában, teljes menetfelszerelésben és sapkában
Mark Spitz, a müncheni uszoda nélkül, de teljes menetfelszerelésben és bajuszban
Másnap "éljen május 1", a vendégeknek hazautazás, nekem szabadprogram, azaz inkább délutáni nagy alvás, az előző nap szerzett sebek nyalogatása, rehabilitáció. Volt is mire, mert rengeteg sört ittunk az előző napokban. Számokban ez megközelítette napi átlag 10-et. :) Ami elsőre talán soknak hangzik, de nyugi, másodikra is sok. Első mentségünkre legyen mondva sokat sétáltunk és kajáltunk mindeközben, ami kicsit felszívta a sok sört. Na meg persze meleg is volt, kellett a folyadékpótlás.. De ez tényleg nem volt kevés. Annyira, hogy egyszer az az érzésem támadt, hogy ebből elég, és már úgy meginnék már egy jó fröccsöt.. :) .Második mentségünk legyen az, hogy szerintem egy felejthetetlen 3 napot töltöttünk együtt, legalább is én remekül éreztem velük magam, és azt hiszem ők is.. Köszönöm mindegyiküknek!
Ellák
