Sziasztok,
Közeledünk a jelenhez, ez már csak két hete történt. Nemsokára elérjük a jelent is, nyugi.. :)
De addig jöjjön egy új bejegyzés a Barcelonai hétvége első részéről a maratonról, valamint egy rövid kitérő a hotelezést felváltó albérletről..
Már a végleges albérletem kanapéjáról írok. Hétvégén fájó szívvel elbúcsúztam a hoteltől, és beköltöztem az új albérletbe. Azt a pár cuccomat, amik itt voltak már ki is pakoltam, gyorsan ki mostam két adagot, kipróbáltam a teraszt egy délutáni napozás erejéig, és felderítettem a lakás környékét. Egy kicsit még kong a lakás az ürességtől, de húsvét után megint hozok egy kocsinyi cuccot, aztán szép lassan belakom a lakást. Egy asztalt kell majd szereznem a nappaliba, hogy legyen mire tegyem az asztali számítógépet, és egy szárítót a konyhába, mert csak mosogatógép van.. További érdekesség a fürdővel kapcsolatban nem csak az, hogy egyszerre van zuhanyzótálca és kád is, hanem mint utólag kiderült, az egész fürdőszoba carrarai márvánnyal van kirakva. Nem mondtam volna meg róla,hogy ez egy hű de nagy márvány, csak a tulaj hívta fel a figyelmemet, hogy óvatosan a vegyszerekkel, mert foltot hagy rajta.. Tényleg így kell vigyázni a márványra, vagy csak kamu? Az olaszországi Carrera, csakúgy mint Győr, testvérvárosa Ingolstadtnak, és valahogy így tudtak könnyebben egy fürdőszobányi márványt összeszedni.
De most jöjjön a fő téma..
A múlt hétvégén sikeresen megjártam Barcelonát a Séra családdal, ahol felejthetetlen négy napot sikerült eltölteni. Teljes kikapcsolódás, a hétköznapokból való kiszakadás volt ez a pár nap. Barcelona zseniális város, van benne minden ami kell. Régi belváros, modern külváros, homokos tengerpart, dombos rész a városban, (mint Budapestnek a Gellért-hegy), történelmi, szűk utcákból álló gótikus negyed. A város tele emberekkel, helyiekkel és turistákkal, pörögnek az emberek ha kell ha nem. Reggel nem akarnak felkelni, 9kor még alig van nyitva valami, majd délután hasonlóan zárva tartanak, amikor sziesztáznak, majd este 5-6 körül indul be az élet, nyitnak ki a boltok, és ez ki is tart majd éjfélig..Volt ott minden nációból, spanyol, német, angol, orosz, indián(komolyan, annyira indián hogy szerintem még Kolumbusz írta alá nekik a tartózkodási engedélyt) kicsit néger, és nagyon néger..Sőt még pár magyarral is találkoztunk, egyikkel maraton közben, kiderült hogy őt is Szabó Karcsinak hívják, de nem a mi Szabó Karcsink volt.. neki kisebb volt a vádlija.. J. A sok helyi és turista ellenére nagy forgalmi dugókkal nem találkoztunk, metróhálózat tuti, az utcák tele fekete-sárga taxikkal, és rengetegen bicikliznek a városban. De meg is értem, kifejezetten alkalmas erre a város, tele széles bicikli utakkal, és minden kereszteződés akadály mentesítve. Hát így lehet is biciklizni.
De haladjunk csak sorjában..Szombat hajnalban repültünk, annyira hajnalban hogy fél 4kor volt ébresztő, de cserébe 11 kor már a lakásátvétel után reggeliztünk egy napos kávézóban. Lehetett volna ez rosszabb is, mert amikor megérkeztünk a reptéri busszal a belvárosba, én először bőrönd nélkül szálltam le a buszról, és csak Ildikó szólt utánam, hogy A BŐRŐND MEG A BUSZON!! Mentségemre legyen mondva gyanús volt, hogy hiányzik valami a kezemből.. J De még jó hogy van aki figyel, amikor én épp nem.. De ezt betudtam a hajnali koránkelés miatti kialvatlanságnak.(mással nem tudom a hülyeségemet mentegetni…J ) Ezután a szervezkedésen volt a sor, felvettük a rajtszámokat, bejártuk a rajt környékét, hogy vasárnap már ismert terepről rajtolhassunk, és megpróbáltuk megvenni a focijegyet a vasárnap délutáni Espanyol-Malaga meccsre, de ekkor még sikertelenül, mivel zárva volt a pénztár. Rövid gyalogos városnézés után a korai kelés miatt már nem sok mindenre maradt erőnk, így inkább rápihentünk a következő napra, amikor is jött a maraton...
Vasárnapra kellett is a kipihent állapot, mert az időátállítás miatti még egy órával korábban, teljes sötétben kellett ébredni, hogy időben kiérjünk 8.30ra a maraton rajtjára. Ez volt a harmadik maratonom, de egyben a legjobb is, mind élményben, mind eredményben. Kicsit aggódtam a várható teljesítményem miatt, mert a hotelezésben, Győr-Ingolstad közötti ingázásokban nem sikerült úgy felkészülnöm, ahogy kellett volna. De szerencsére a verseny hangulata javított az pozitívan hatott a teljesítményemre. A barcelonai olimpia után kerek húsz évvel kb. 19ezer induló vágott neki a 42 km-nek, a rajt előtti percekben természetesen Freddie Mercury emlékezetes olimpiai nyitószámát játszották, és ahogy a mellettem tolongókon láttam, nem csak én voltam libabőrös ettől. Henkivel még kezet fogtunk, minden jót kívántunk egymásnak a rajt előtt, aztán ő előrébb ment, mert másik tempóban futott.
A verseny útvonala Barcelona nevezetességei mellett vitt végig minket, mint pl Barca stadion, Sagrada Familia, Agbar torony, (amit alakja és értelmetlen neve miatt egymás között csak uborkának emlegettünk) majd tengerpart és a gótikus városrész érintésével értünk be a célba. Végig a 42km szinte tömeg a futópályán, de ugyanilyen tömeg a pálya szélén is, ahol a spanyolok és a turisták végig szurkoltak, tapsoltak, bíztatták a futókat az útvonal mellett.. Több helyen úgy éreztem magam, mint valami nagy versenyen, mert a korridorral elkerített pálya két oldalán tömött oszlopokban hangos Venga-Venga kiáltássokkal bíztatta a futókat a közönség..Rá is fért mindenkire, mert hát a 42 km nem kevés. És az igazi maraton csak a táv kb 35-30km-énél kezdődik. A táv eleje, kb. 5-10 km inkább bemelegítésnek mondható. Több futó, és saját tapasztalatom szerint is nem jó gyorsan kezdeni, inkább szépen lassan kell bemelegíteni a szervezetet. Ez talán nekem most a tervezettnél is lassabbra sikerült. A 10-25km között van az a futás, amire azt lehet mondani hogy jól esik. Már bemelegedve, de még nem elfáradva, csak menni kell, és élvezni a futást, azaz ráülni a beindított lábakra, hagyni őket menni és élvezni az utazást. A futás monotonitását a csak a város nevezetességei, és a frissítők szakítják meg. A frissítők minden 5 km-ben voltak, ahol először csak 0,33as műanyag palackban vizet, és izotóniás italt, majd később egy kis gyümölcsöt, mogyorót, és a végén szénhidrátzselét is kaptunk. A palackos víz jól jött, mert minden állomásnál magammal vittem egyet és még ha kortyonként is, de folyamatosan lehetett inni. És azt a feladatot adtam magamnak, hogy a következő frissítőig meg kell inni az egészet. Mert 42 km rengeteget izzad az ember, fontos volt hogy végig igyak, még ha nem is esik jól. Így a verseny végére lement több mint 2L víz, és 1L iso-ital. Tapasztalataim szerint nekem valahol a 25-30km körül kezdődik a maraton, ami azt jelenti, hogy onnan már nem olyan hű de jó érzés futni. Egyre jobban kimerül az ember, kezd fájni a láb, a váll, felkar, mert kb. az is végig dolgozik, csak mint az alsó végtagok. Az energia visszaszerzése végett itt nyúltam először a veszélyes csodafegyverhez, a szénhidrátzseléhez. Jó dolog, mert ez tömény, zselé formájú szénhidrát (ne aggódjatok, teljesen legális szer, a nagyobb sportboltokban mindenhol kapni) ami egy nagy adag energialökést ad a szervezetnek, hogy a további 1,5 órához legyen miből erőt meríteni. De veszélyes is, mert ha nem megfelelő mennyiségű vízzel veszed be, akkor könnyen hányás, hasmenés, lehet a következmény. Az pedig sosem jön jókor, pláne egy maraton közepén. Hatásmechanizmusát tekintve nem tudom pontosan,miért is van ez, de talán a tömény szénhidrát felszívódásához kell a sok víz, ha az pedig nincs meg, akkor gáz van… De szerencsére megvolt bennem a kellő mennyiségű folyadék, így számomra is meglepően jól ment a vége is. A pálya mellett folyamatosan jelzik, hányadik kilométernél tartasz, így egy stopper segítségével könnyű figyelni, hány perc alatt teszek meg egy kilométert, és ez a szám hogy változik, azaz hogy bírja a szervezet hosszú távon a futást. De szerencsére nem lassultam, sőt a végére még egy kicsit gyorsultam is, hála sok víznek és a szénhidrátnak. (néha már az az érzésem, hogy csaltam ezzel a cuccal.. J) A vége nem remélt jó eredmény, legjobb eredményemet 10 perccel megjavítva 3:45:59 alatt futottam le, és úgy hogy végig élveztem a futást, szenvedés most elkerült, hála Istennek érte! A befutó után éremosztás, (nyugi, minden sikeres célba érkező kapott) majd folytattuk az ivást, mert nem sok marad bennem, de az egész testem csupa só volt, a sok izzadás közben kiadott só és ásványi anyag miatt..
De itt már minden mindegy volt, beértem én is, és Henki is sikeresen, aki már egy jó 10 perccel korábban bent volt a célban. Ilyenkor már fájhat a láb, húzódhat a láb, megcsináltuk, lefutottuk. Ilyenkor már jó visszagondolni a januárban, februárban kemény mínuszokban kötelezően megcsinált edzésekre. Akkor de mennyire nem kívántam, de most kárpótol érte, hogy nem volt hiába a dolog. Úgy gondolom, a maraton az a táv, amit a legtöbb ember le tud futni. Ne persze nem a székből felállva, hirtelen felindulásból. Hanem sok munka, kitartó és állhatatos felkészülés, és elszántság után.
Csak hogy jobban átjöjjön a verseny hangulata annak is, aki inkább vizuális tipus..
Emlékszem gimnazista voltam, amikor anya újságolta, hogy találkozott valamelyik falusi nénivel, akinek a fia maratonokat fut.. Ekkor csodálkoztam rá először, hogy egy ilyen, elsőnek embertelennek tűnő távot, egy falubeli is lefut.. Akkor még csak csodálattal és tisztelettel álltam a srác és a táv előtt, de még eszembe sem volt hogy egyszer én is lefutom. Sőt többször is.. J Nekem is, mint minden normál gyereknek még minden bajom volt, ha Cooper tesztet kellett futni általános isiben. Szúrt az oldalam, és az egészet a pokolba kívántam. Sőt még amikor 5-6 éve, a koliban kezdtem futni a többiekkel, 20 perc után csillagokat láttam, és azt hittem összesem a végén. De amikor elkezdtem egyre többet futni, jöttek először a 10km-es távok, majd egy félmaraton, akkor a célba érzett eufórikus érzés után, felsejlett, hogy ha nem szabad megállni a fél-maratonnál, meg kell nézni, milyen lehet az egész. Megnéztem, megtetszett, rajta maradtam. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Arra tökéletes, hogy megtudja az ember magáról, ha nagyon akar valamit, és alá veti magát a célnak, és hisz benne, akkor azt meg tudja csinálni!!
Na ez most kibukott belőlem, elnézést mindenkitől az elfogult hangnemért..Visszaolvasva már néhol én is soknak(teljesen betegnek) érzem, de ezt most nem törlöm vissza.
Mára legyen is elég ennyi, de ígérem a héten még folytatom a történetet. Most megyek, és kipróbálom az új ágyam, (23.43kor írom ezeket), de azt hiszem nektek is elég lesz végigolvasni egy ültőhelyben..
folyt. köv:
Ellák
