Régen jelentkeztem már..  majdhogynem már hiányoztatok is . hogy vagytok?? :)

Át kellett tennem a blog írását hétvégére, ilyenkor van meg az a nyugodt 2-3 órám, hogy össze tudjam szedni, le tudom írni a történéseket, gondolataimat, mert az eddigi tapasztalatokat nézve körülbelül ennyi kell egy bejegyzés megírásához. Talán majd ez csökken az írói tapasztalatok növekedésével, vagy csak áttérek egyszerűen az Örkény-féle egypercesek írására.

Lassan kezdek beleszokni abba hogy hotelben élek. Mert ha ezt az életet meg nem is, de azért szép lassan bele lehet szokni. Beleszoksz hogy nincs konyhád, szekrényed, polcod, egy rendes hűtöd, és jobb híján a nappali radiátorán szárítod a futó cuccod, ami azt jelenti, hogy téli futás lévén 10 különböző átizzadt dolog (2 hosszú és egy alsónadrág, 4 rész vékony felsőrész, 2 sapka, egy baseball, arra ráhúzva még egy sima, valamint futó zokni, futócipő) szárad a nappali radiátorán. Abban a nappaliban, ami egyben a hálód, az előszobád és a konyhád is egyben…  Így kell is szellőztetni rendesen. :) De cserébe nem takarítasz, nem mosogatsz, nem törölsz port, nem húzol ágyneműt, de nem is vacsorázol a tv előtt egy jót sem, mert se villa, se tányér,se kajád, mert azt meg úgysem tudnád hová tenni, mert a hűtő csak mini hűtő, és csak a sör fér el benne, abból szerencsére pont hat darab. Hát igen, a mindennapi folyékony kenyér fontos dolog ezen a környéken, én pedig igyekszem a helyi viszonyokhoz alkalmazkodni. De volt már hogy ezt is kihagytam pár napra. Már azzal sem küzdök, ami az elején nagyon zavart és értelmetlennek találtam, hogy minden nap két új törölköző is kapok. Minek?? Amit tegnap használtam először az miért nem jó még ma is?? Pláne hogy a fürdőszoba falára ki van szépen ragasztva, hogy védjük úgy a környezetet, hogy ha nem kérjük a törölköző cseréjét, akkor hagyjuk az akasztón, és csak akkor dobjuk a földre, ha cseréltetni akarjuk. Tehettem én akár hová, mindig elvitték és újat kaptam. De már ez sem zavar, beleszoktam.. A reggeliző asztal először kifogyhatatlannak tűnő bőségtáljának variációi  is körbe értek már párszor, nem sok ismeretlen és ki nem próbált étel és ital maradt az asztalon. Kipróbáltam minden felvágottat, sajtot kenyeret, lekvárt, müzlit, joghurtot szép sorban, persze nem mindent egy nap, de majdnem volt olyan is. De valamiről még most sem tudom hogy micsoda, és van olyan étel is, amire nem visz rá a lélek hogy megegyem, ez pedig a görögdinnye. Olyan szép, piros, nagy, hogy meg sem merem kóstolni. Belegondolva hogy milyen az igazi dinnye nyáron, és mire képesek a kertészeknek álcázott vegyészek a -15fokos téli időben. Ez csak valami csalás lehet.  Így a dinnyét eltettem nyárra.

Nem is lenne rossz ez a hely, ha kellemesebb lenne az idö.

Mert itt még tél van, vagy inkább szerencsére azt lehet mondani, hogy tél volt.. Most már épp olvad,+1,+2 fok napközben. Olyan jó érzés volt a napokban újra pocsolyába lépni…. Hát arra sem gondoltam volna, hogy egyszer ez lesz az érzésem. De a 3-4 hét teljes és mindent átható fagy után nagyon jól esett „folyékony” tócsába lépni.

Munkahelyen minden változatlan, irodában töltöm a napjaimat. Vagy fordítom a darus cuccokat, aminek lassan a végére érek, vagy visznek valami megbeszélésre. Először nem tetszett ez a fajta munka, mert nem éreztem úgy, hogy valami tevőleges, hasznosat tennék, de lassan rá kell jöjjek, hogy a német szempontjából igen hasznos ez az időszak. Kezdem észrevenni hogy egyre többet értek a megbeszélésekből, ahogy egyre többet hallom a nyelvet és ezzel együtt az itteni szakmai szakszavakat, kifejezéseket. És amit még látok, hogy a legfontosabb feladat az, hogy a nyelvet a lehető legjobban megtanuljam. Muszáj teljesen megérteni, amit akár megbeszélésen, de akár irodai szlengben, vagy hétköznapokban használnak, és muszáj tudnom erre reagálni, kifejezni magam. A nyelv nem csak magam miatt, de amiatt is fontos lesz, hogy a későbbi magyar dolgozók és a helyi német főnökség között tolmácsolni tudjak, ha kell. Mert ahogy látom, gyakorlatban ez is a feladatom lehet, vagy inkább lesz is. A héten már meg is voltak az első ilyen tolmács feladatom a főnök és két dolgozó között. De rá kell jönnöm, tolmácskodni sem egyszerű. Megérteni mit mond a főnök bajorul hadarva, úgy hogy a mondat végéig a mondat elejét is fejben tartsam és ezt először magamnak is kerek egésszé összerakva magyarul továbbadjam. Majd a válasszal újra ezt eljátszani, csak fordított irányba. Lefáraszt agyilag rendesen. Emiatt is van,hogy este egyre gyakrabban veszem kezembe a szótár után már a nyelvkönyvet is. Toll, kihúzó, jegyzetelés, tisztára mint az isiben, abból is az alsóban.. De hát ha máshogy nem megy, muszáj az alapokhoz visszanyúlni.

A szürke munkanapokat az irodai élet „spártai” körülményei színesítik. Azt lehet mondani, hogy az itteni gyár a várostól körbezárva fekszik, azaz nincs hely már szélességben terjeszkedni, marad a felfelé. Építkeznek is rendesen, most is zajlik vagy 4-5 építkezés, irodák, gyártósorok, parkolók rendesen. Minden a 2020as év körül forog, mert fejükbe vették legfelül, hogy a mostani évi kb 1milliós eladott darabszámot 2020ra 2millióra akarják felvinni. Ezért nem csak itt és nálunk, de Kínában és Indiában is rohamosan terjeszkednek, ahol a nagy piaci fejlődést és térhódítási lehetőséget látják. Na hogy ez hogy jön a spártai irodai körülményekhez? Mivel ennek az irodának és az itt dolgozóknak a dolga a győri gyár tervezésével, építésével kapcsolatos munkák, így mivel a munka is, így vele  az iroda is csak ideiglenes, és ha áll a gyár és vele az irodák Győrben, költözik mindenki. De addig is konténerekből kialakított irodákban vagyunk elhelyezve. Elsőre fel sem tűnik, hogy konténerekből áll az épület. Ezek az elemek össze vannak nyitva tetszőleges méretűre, így van benne kis iroda, nagy iroda, tárgyaló, konyha, minden ami kell, és belül is padlószőnyeg, műanyag ablak, rendes irodabútorok. Csak akkor gyanús a dolog, amikor érzed hogy a padló alattad nem egy vasbeton valami, hanem attól jóval vékonyabb, és minden folyosói lépés hangosan dobog, sőt reng vissza a talpad alatt. És az is kiderült, hogy nem teljesen télállóak ezek a konténerek. Amikor ideérkeztem, akkor még csak a tető szigetelését cserélték. Kicsit furcsálltam a dolgot már akkor is, hogy lehet lapos tetőt szigetelni jóval nulla fok alatt, de olyan lelkesen csinálták,és ezzel együtt olyan zajjal csinálták, mint akik tudják mit csinálnak. Na majd hóolvadáskorés a tavaszi esőkkel ki is derül mennyire volt sikeres ez az akció. Ez lement, kedélyek megnyugodtak, aztán egyszer csak nem lett víz. Hoppá!! Tél van, elfagyott, átfagyott.. azaz se WC, se konyha. Na innen kezdődött a nagy kaland. Elsőre nem gáz, tea helyett iszunk kávét, annak van víztartálya! De egy fél nap múlva az is kifogyott.. Irodai ember pedig nem megy a kútra vízért, inkább kevesebbet iszik, így legalább nem kell pisilni, mert az úgy sem lehet az épületben. Nagyon meggondoltam, hogy a hidegben, hóesésben mikor és hányszor mentem át a 100méterre lévő új kocsikat átadó épületbe,ahol a legközelebbi alkalmatosság megtalálható, ha a szükség úgy hozta. Ahol normál esetben az új A6, A8at veszik át az emberek tömött sorban, én abba az épületbe jártam ha a természet szólított. De közös volt bennünk, hogy én is, és az új tulaj is nagy boldogsággal és megkönnyebbüléssel jöttünk ki az épületből.  :)

De az igazi csapás akkor jött csak az irodára, amikor a kávégép is elromlott. Akkor telt be a pohár az embereknél, amikor az a gyakorlatban üresen maradt. És ez így is maradt egész hétre, csak csütörtökön lett kávégép, és péntek délutánra normál vízellátás. Így aztán meg is csappant az irodai dolgozók száma, aki tehette otthonról dolgozott, külső munkaügyit intézte, vagy mindegy mit csinált, csak ne legyen az irodában.. Ebben az is segített, hogy csütörtökön volt náluk a nagy farsangi nap. Ezt olyan apró jelekből vettem észre, mint hogy több öltönyös embert is félig levágott nyakkendővel szaladgált aznap, délutánra már más irodákban is csak lézengtek az emberek,és a menza is bezárt két órával korábban. Furcsa volt, hogy az audiban lévő bankfiókban komoly fejjel és félig levágott nyakkendővel jön oda hozzám az ügyintéző, de aztán kiderült hogy ez farsangi szokás erre, hogy aki nyakkendőben jön, már csak a felével megy haza. Mint hogy az is, hogy ilyenkor már korán lépnek haza, vagy inkább a pubokba, sörözőbe és jöhet az ivás délutántól.. Este pedig a rendőr szedi össze a népet illetve a jogosítványokat. Nekem csak ennyi jött most át a farsangi népszokásból, de legközelebb igyekszem előre tájékozódni, és nem nap közben foszlányokból  összerakni, hogy mi és miért is történt illetve történik aznap.

A farsangi italozással kapcsolatban monda el az egyik német kolléga a teóriáját, hogy miért is van annyi biciklis még télen is. Szerinte ez egyrészt a vezetés közben megengedett magasabb véralkoholszinttel (merthogy egy sör még sima), és az itteni komoly sörözési hagyományokkal van inkább összefüggésben, mintsem a biciklik iránti szenvedélyből. Mert igaz egyet még engednek, de többet már itt sem. És ha a kelleténél több elfogyasztott sörrel fog meg a rendőr, akkor hamar megy a jogsi, és már jön is a bicikli.. Hogy ez mennyiben igaz az egész lakosságra vetítve, azért az kétséges, de az biztos igaz lehet, hogy nem egy embernek vették el emiatt a jogsit. Ugyanakkor bizonyos esetekben azt is meg lehet mondani, mikor akarod leadni a jogsi. Így ha teheted csak akkor adod le, ha már jó idő van. Mondjuk ez nem sokat ér, ha több évre veszik el, mert akkor nem úszod meg a téli bicajt. De ezek még aztán lehetnek városi legendák is. Aki nem hiszi, járjon utána. Mindenesetre jól hangzott.

Nagyon jó élményem volt viszont múlt vasárnap. Szokásos hétvégi nagyfutás, akkor még -10fok, beöltözés ahogy kell, csak szerencsére ragyogóan sütött a nap. Jó volt már egy kicsit napot látni, és érezni, nem volt hozzá szerencsém jó pár hete. Vagy nem sütött, vagy ha igen, azt csak az irodából láttam. A jó idő miatt gondoltam megnézem mi történik ilyenkor a helyi kis tó, a Baggersee körül. Odavezető úton már gyanús volt, hogy nagyon sok autó, gyalogos tart egy irányba, majd mikor odaértem a tóhoz, leesett amire nem gondoltam, pedig a napnál világosabb! Teljesen befagyott a pár hektáros kis tó, és most boldog-boldogtalan azon sétált, csúszkált, esett-kelt. Kint volt vagy több ezer ember ezen a nagy jégfelületen, szikrázó napsütésben, csontig hatoló hidegben. Tucat számra csinálták a kis hokipályákat, eltolták a havat, és így már meg is volt az alappálya, kaput meg abból csináltak, amiből tudtak, mint pl. Sörösüveg, (mert az itt mindig kéznél van), csizma, (mert épp kori volt a lábon), de volt ott nagykabát és hátizsák is kapufa gyanánt. Volt akik azt a jeges játékot játszották, hogy két-három fős csapatokban nagy és nehéz köveket kell csúsztatni a jégen egy előre meghatározott célpont irányába, úgy hogy ahhoz a ponthoz lehetőleg a te köveid legyenek közelebb, mint az ellenfélé. Ezt a játékot csinálják úgy a profik, hogy csigalassúsággal megindítanak egy követ, és a többiek baromi gyorsan seprik, csiszolják előtte a jeget egy „parfissal”. Na hát ezzel voltak el itt is.. És persze beszélgettek, sétáltak emberek,  szaladgáltak a kutyák, sírtak a gyerekek, apu forraltborozott a haverokkal, közben meg anyu kiabált hol a gyerekre hol a kutyára. Maga a megtestesült idill… :)  Persze ha már ott voltam, átkeltem én is a tavon száraz lábbal, hisz ha már lehetőséged van a vízen járni nem szabad elszalasztani, mert ritka alkalom. Hasonló volt Hamburgban is, ahol a befagyott kikötőben rendeztek ilyen fesztivált. A tv hírek szerint holott nagy hagyománya van ennek a rendezvénynek,de 15 éve nem volt ilyen, mert nem volt ilyen hideg sem, hogy rendesen befagyjon a víz. A három nap alatt százezres tömeg ki is használta gyorsan ezt a lehetőséget. De az itteni alkalomra visszatérve megkerültem, illetve átvágtam a tavon, majd ha már ott van, megnéztem a Dunát is.  Hasonlóan az is befagyva, de azért arra már nem engedtek embereket, biztos ami biztos alapon. Így csak a töltésen futottam én is pár kilométert. Sőt, itt már lányok után is futottam. Pontosabban egy lány után, aki régóta előttem ment elég erős, jó tempóban. Kellett idő rendesen, utolértem, vagy inkább mire ő kifáradt, és elmentem mellette. Aztán köszöntünk egymásnak, mint sok más együtt futó erre felé és otthon is, aztán mentünk tovább ki-ki a maga tempólya szerint. Csak most már ő futott utánam. :)  

Ha valaki tudja hogy Pest melyik folyamkilométernél található annak talán mond valamit hogy én a 2460km körül futottam. Eszembe volt, nem is sokat változott a világ, pár hónapja is a duna partján futottam, csak kicsit lejjebb, mert ha innen csak a folyó mentén, és lehetőleg jó irányba megindulok, „máris” Pesten vagyok. Szóval nem is vagyok olyan messze az „otthontól”.

Közben az osztrák állam is kifejezésére adta, hogy nem tetszik neki hogy egy osztrák cégtől egy némethez mentem. Így amikor az első adandó alkalmuk volt, rögtön rám is néztek. Lézerrel. De rendesek voltak, mert 60Eur-ér szóltak,hogy nem vettem észre egy 80as táblát az autópályán a 100as után, és hogy legközelebb figyeljek. Azt már nem is mondom, hogy azért nem láttam a táblát, mert a GPS-t babráltam, mivel azelőtt adta be a kulcsot a térkép, mielőtt le kellett térnem egy másik autópályára, csak nem tudtam pontosan hol és melyikre. Gyorsan be akartam állítani, gyorsan nem is vettem észre a táblát, gyorsan is mentem.. :) 80 helyett 101-gyel.. De ha nincs az a tábla akkor profin tartottam volna a sebességhatárt!! De hát ott volt az a tábla. Büntetés befizetésére két lehetőség van, vagy munkaidőben megállok egy osztrák postánál befizetni a pénzt, miután Győrben felvettem a Győri céghez érkezett csekket, (ettől rosszabb és körülményesebb lehetőség nem sok van), vagy átutalom a pénzt egy Eur-os számláról. Gyorsan be is mentem a bankba, nyitok egyet, de szólt a levágott nyakkendős fickó, hogy egy hotelszobával mégse kellene számlát nyitnom.. További megoldáskeresés folyamatban, valószínű odaadom a pénzt az egyik kollegámnak, aki a számlájáról átutalja a megfelelő hivatkozásokkal.. Én pedig a továbbiakban jobban figyelek a térképre, műholdakra, sebességtáblákra, miegymásra, becsszó…

És hogy mit hoznak a következő napok? Szerdán munka után megyek haza, elvileg csütörtökön aláírom azt a hosszú távú szerződést, amivel már nem hotelben, hanem albérletben lakom.  Majd ezután van egy megbeszélésem, mert delegáltak KVP koordinátornak is!  Jól hangzik ugye?? :) Ez a csoport azzal foglalkozik, hogy lehet a mostani gyártási rendszereket, folyamatokat , még ha kis lépésekkel is, de folyamatosan fejleszteni, tökéletesíteni. Nem tudom miről szól a dolog, de legalább van valami kézzel fogható amit csinálni tudok, amiből tanulni lehet. Aztán majd meglátom mi sül ki belőle. Szóval ez lemegy csütörtökön, aztán irány haza. Na igen,ez nem változott, de a körülmények igen. Mivel még próbaidős vagyok, és a kocsi csak kiküldetésre, céges útra van nálam, így azt csütörtökön le kell adnom, és hazautazás céljából felszállni Győrben az IC-re, majd durván 6 óra után Nyíregyházán leszállni. :)) Jó lesz. Ezzel kapcsolatban változik pár program, mivel úgy terveztem, ha kocsival vagyok akkor megállok pesten, de ezeket így át kell tervezni. Az érintetteket keresem majd hét elején.. :). De remélem már végre egy kicsit „otthon-otthon”, azaz Napkoron leszek pár napot, és a nagy családdal is lesz szerencsém egy disznóvágással egybekötött jó napot együtt tölteni. Ha minden jó, erről már lesznek képek is, és nem lesz a blog ilyen nagy száraz képtelenség. Aztán vasárnap reggel vissza vonattal Győrbe, hogy onnan kocsit újra felvéve irány ki a Hotelbe, de már csak remélem egy hét erejéig.  Az otthon töltött napok utan ujra jelentkezem, addig olvasgassatok ezt, mert van mit, nem lett keves a batü.. :). Meg kell tanulnom a bejegyzesek hosszat is optimalizalni!  De annyi mindent kell megtanulni, hogy mar teljesen kesz vagyok ezektöl a tanulasoktöl.. :)

Tovabbi minden jot mindenkinek!

Grüsse: Ellak