Történt ugyanis,  hogy pünkösd alkalmából egy hetes fesztivált rendeztek a város nagy parkolójában, amit nem véletlenül hívnak Festplatznak, azaz ünnepi térnek.. A pünkösd pedig németül Pfingst, így más megis van hogy mit jelent a Pfingfest.  Erről a rendezvényről már hónapokkal korábban hallottam az itteni kollegáktól, hogy nagy buli lesz, ne hagyjam ki. Nem hagytam ki. :) Hát az biztos hogy rendesen megünneplik itt a pünkösdöt.. :) Egy igaza búcsút képzeljetek el, annak minden kellékével együtt. Volt itt körhinta, óriáskerék, célbadobós, célbalövős, pereces, mézes-kalácsos, Tellvilmos almás, na meg presze sörsátor, nem egy és nem kicsi.. 

Az első meglepetés után, hogy nem is olyan kicsit a tetület, jött a második, hogy nem is kevesen vannak. És akik itt vannak, azok közül sokan elővették a helyi népviseletet, a bőrgatyát, hosszú zoknit, piros-fehér, vagy kék-fehér kockás inget. De azt hiszem inkább a lányok ruhájával kellett, mert ők is bátran hordták a színes ruhákat, fehér blúzzal,  ami meg kell hagyni nem is állt rosszul rajtuk. Kétszer volt szerencsém kikeveredni a fesztiválra, egyszer a teljes csapattal, Évával, Levivel, és a kis Tamással egy szombat délután, majd visszanéztünk Leventével is egy hétköznap este..  Gyors körbenézés után a sörsátorba vitt az utunk, mert hogy józanul  minek bolyongjunk annyit feleslegesen. Hatalmas sátrat húztak fel, saccra volt egy 30m*100 méter, tele sörpaddal, büfékkel, na meg az elmaradhatatlan színpaddal, és vele együtt a helyi bajor mulatós zenei élet krémjével. Azért olyan messze nem mentük Magyarországtól, mert a jó zene mértékegysége itt is a hangerő. Mert a zene az szólt rendesen, ráadásul bajorul.. A 1,5 éves Tamás úgy kommentálta a helyzetet, hogy először csak tágra meredt szemekkel nézett hogy mi a *** ez a zene, majd befogta a fülét, és kisvártatva sírással jelezte hogy azonnal menjünk innen. Hát igen, ezen a zenén gyerekkortól szocializálódni kell, különben nem nagyon emészthető. Ezen mondjuk a sörökkel lehet egy kicsit  enyhíteni, de Tamás ezzel a megoldással nem sokat tudott kezdeni.. De mi igen. És a  helyi felszolgálók boldogan hozták a sörfőzdék erre az alkalomra főzetett különleges fesztiváli sörét. De amit csak utólag tudtam meg, hogy azért volt barnább a sör a megszokottnál, mert a szín málységével párhuzamosan növekedett az alkoholtartalma is.. A felszogáló hölgyek a kliséknek megfelelően nem voltak szépek, és nem voltak kicsit,  de 5-6db  literes korsókat minden szó nélkül hozták-vitték.. Mert hogy a sör mértékegysége itt is a literes korsó volt.. Az ára nem volt olcsó, egy korsó 7,2 Eur, de hol 7,5ből adtak vissza, hol simán csak eltették a 8Eur-t érte.. Ahogy az egyik kollegám mondta, a visszajáróból otthon már egy sört veszek!!!

 A sörsátor kívülről...

És a hangulat belülről..

Bajor zene, padon tánc, népi ruha, literes korsók a sörpadok és mindenhol boldogra sörözött arcok..:)

A hangulat a sátorban zseniális volt.  Ilyen felszabadult mulatást, mértéktelen sörözést régen láttam, sőt azt modhatom soha. És ami a legjobban tetszett, hogy olyan természetességgel hordják a helyi népviseletüket, amit igazán megirigyelhetnénk tőlük.. Mondjuk nem tudom hogy én milyen népviseletet hordanék otthon, de ha itt nőttem volna fel, és gyerekkoromtól kolbászt eszek káposztával, hozzá sört iszok és mindezt bajor zenére, biztos én is nagyon boldogan és büszkén hordanám a bőrgatyát..

Szóval a hangulat fokozódott, a korsók számával mi is egyre jobban melegedtünk bele az estébe. Egyik sör hozta a másikat, hogy ne foglalkozzunk sokat a sör árainak felezésével egy kört én hoztam , akövetkezőt Levi, majt megin én, és így tovább.. És észre sem vettük hogy szép lassan mennyire berúgtunk. Nem a támolygós, hányós részegségre, hanem ahogy Levente mondta, jókedvűre ittuk magunkat. Vigyorgtunk és beszéltünk ha kellett, ha nem. Azt nem tudom hogy a fil hol szakadt el, de elszakadt,  az biztos. Szerencsére nálunk volt a fényképező, és a nagy hangulatban elkezdtünk kattogtatni.. És ahogy lenni kell, amint másnap visszanéztük a képeket, akkor kezdett csak derengeni, mi is történt az este azon részében, amikor már csak testben voltunk ott.. hát hűha..  Ahogy a fényképek alapján sikerült kicsit öszerakni a képet, valószínűleg esett az eső, és amikor bezárt a nagysátor, menedéket kerestónk egy kis sátorban.. Csak hogy el ne ázzunk kívülről is. Gondolhattuk hogy kivárjuk az eső végét valami fedett helyen. Hogy-hogynem, pont egy kisebb sörsátor volt megint a közelben. :) Ott összebandáztunk helyi fiatalokkal, majd a képek tanúsága szerint jó éreztük magunkat. És a gép csak kattogott, és kattogott. Talán már ti is kerültetek olyan buliba, ahol az este közepén odakeveredtek a csapatotokhoz  küldöldi túristák, akikkel az bulihangulat közepén nem éppen szomjasan már mindenféle nyelvi nehézség nélkül el lehet ökörködni.. Na most mi voltunk ezek a külföldi mókusok.. :) és fogalmam sincs hogy kik voltak ezek az arcok, de szemmel láthatólag jól éreztük magunkat.. :) Az egyik képen feltűnik egy idősebb partyarc néni is.. na arra emlékszem hogy tőle már menekültünk a végén.. 

A képeken szereplők közül csak Levit ismerem.. A többieket előtte sem, azóta sem láttam.. csak a fényképezőm emlékszik rájuk.  

És az utolsó kép, ami az este készült..  a lakásom előtt, szóval csak hazaértem valahogy

Na hát ilyen buli volt.. arról hogy mikor értem haza, nem tudok beszámolni, de arról hogy hogy voltam másnap, nem akarok beszámolni.. :))  de egy zseniális este volt, és amikor csak eszembe jut vagy kezembe kerülnek a képek, rámjön a nevetés..

Hát ilyen volt az ingolstadti fesztivál..

:)