Sziasztok!
több hetes internet nélküli időszak után újra online vagyok, és próbálom lassan pótolni a kimaradt blogokat. igyekszem legközelebb nem csinálni ilyen nagy kihagyást. MEA CULPA!
Ellák
Sziasztok.
Tovább zajlik az élet bajor honban, de legalább már látszik a fény az alagút végén.
Új szállodában vagyok, a jól megszokott átmeneti otthonomban már nem volt hely. Ez a hotel annyiban más, hogy a reggelinél kisebbek a tányérok.:(
De cserébe van püspökkenyér szerű édes kalács, ami lekvárral és nutellával egyszerűen remek. Ez az aktuális kedvenc, és hozzá fekete teát iszok tejjel.. Ez most gondolom sokaknál kiverte a biztosítékot, de egyébként meg lehet szokni, sőt szeretni is.. De sajnos nincs nyilvános internet elérései lehetőség, így átmenetileg nem vagyok netközelben. Ezért is kapjátok meg email formájában a blogot, és majd később másolok be a blogba. (Ha levelet küldenétek, akkor azt is az ellak.vaszkun@audi.hu –ra tegyétek, mert azt a cégnél olvasom.) És most a 20 fokos tavaszi hétvégén azért is jó lett volna az előző szálloda, mert a kinti medencéjénél idén először süttetem volna a hasam a napon, de itt még sajnos wellness részleg sincs.. Remélem azért kezditek átérezni, milyen nehéz, sanyarú a helyzetem.. :)
De pozitívum, hogy a múlt héten aláírtam a tulajjal és az ingatlanközvetítővel az albérlet szerződését, így április elsejével költözöm. Az a lakás lett, amiben reménykedtem. Társasház csendes környéken, viszonylag nagy nappali, hálószoba, előszoba,jól felszerelt fürdő és konyha, terasz, mélygarázs. Így ahhoz képest amiket ajánlottak tuti helyre kerülök.. Le is kopogom gyorsan, mert az a biztos amikor már bent vagyok bőröndöstől, dobozostól, biciklistől.
Munkahelyen is jól alakulnak a dolgok. Szerencsére egyre több az aktív napi munka. Fordítás már letudva, most az újonnan belépő kollégák beállításának szervezkedésébe segítek, vagy épp Excel táblázatot csépelek (végre valami testhezálló feladat, mert ezt korábban is nagyon szerettem), vagy az új épület bizonyos területeinek kialakításába segédkezek. Korábban már kezdett kicsit frusztrálni, hogy egyik megbeszélésről ki, másikra be, közben fordítás, vagy valami elméleti anyagot bújtam, tehát csupa olyan feladat, amiből hiányzik a produktum. De úgy látszik ez is jó irányba alakul.
Megkezdődött a munkahelyi nyelvoktatás is. Két óránk már meg is volt, sőt az egyiken én is részt vettem. J Hát nem mindig könnyű a magvas teendőkkel a nyelvoktatást is összeegyeztetni, de azért igyekszem… Öten vagyunk, mindenki a leendő munkatárs, így a nyelvtanulás mellett még a többieket is jobban megismerem. Lesz itt házi, beadandó, röpdolgozat, minden ami szem-szájnak ingere. Bár első órán még alap dolgokat vettünk, de remélem azért felpörög majd a dolog, vagy kicsit majd igyekszem stréberkedni, hogy nagyobb haszonnal tudjam zárni a nyelvoktatást. De azért így is tudnak újat mutatni. J Mint ahogy már korábban írtam, itt a legfontosabb számomra a német nyelv minél mélyebb elsajátítása. Ha ez megvan, utána már könnyebb lesz akár a szakmai dolgok, vagy a szervezési munka megtanulása, de egyik sem megy a német nélkül..
A hétvégét Ingolstadban töltöttem, és végre volt időm kicsit jobban megismerni a város. Amikor legutóbb városnézésen voltam, akkor még bőven 0 fok alatt volt a hőmérő higanyszála, és olyan hidegben ki a fenének van kedve kényelmes városnéző sétákat tenni. Ebben most még segítségemre volt állandó Győri szállásadó családom, JoóT és Edit, akik a hosszú hétvégén kilátogattak hozzám. Jó volt hogy végre én is kicsit vendégül tudtam látni őket, még ha nem is a végleges szállásomon, hanem csak a városban és a munkahelyemen. Velük kezdtük bejárni a várost, részt vettek egy gyárlátogatásom, kipróbálták a menzámat J , stb.. Jó volt végre barátokat fogadni, remélem találkozom majd többetekkel is.
Szombat már tovább álltak tomiék, és így szabad programot csináltam magamnak hétvégére. Szombaton itthon játszott a helyi focicsapat így gyorsan ki is mentem a focimeccsre. 
Ahhoz képest hogy a német másod- osztályban játszik a helyi csapat, az FC Ingolstadt 04, igen szép stadionja van. Persze mi más is lenne a neve, mint Audi stadion.. J. Időpont is remek volt, szombat dél, napsütés. Először a hazai szurkolók közé vettem jegyet, mert hogy ott az igazi a hangulat, de amikor bementem a helyemre, ezt hamar átértékeltem. Árnyékos lelátó, amelyik színültig volt trombitáló, tapsoló emberekkel. Hát szeretem én a stadionok hangulatát, de azért nem ennyire. Ráadásul szemben, az idegen csapat szurkolóinak fenntartott szektorba pedig pont oda sütött a nap,és csak lézengtek az emberek. Így nem hagyott nyugodni a dolog, és addig mentem, kérdezősködtem, amíg csak sikerült átíratni a jegyet a szembe lévő oldalra. Így hol a napon elnyújtózva, vagy ha már nagyon melegem volt, akkor pár sorral feljebb, az árnyékba húzódva, a már megszokott perec, és nem megszokott kóla (kocsival voltam) társaságában a legnagyobb nyugalomban végig is néztem a meccset Csak a szotyi hiányzott, így azt hiszem meg is találtam a piaci rést, amit át kell emelni az otthoni meccsek hangulatából. Mert a maghéj köpködése nélkül nem igazi az élő meccsek varázsa. Az biztos hogy keserű lett volna szám íze, ha nem cserélem el a jegyem, és a zsúfolt árnyékos helyen maradok, de így ez is megoldódott, az Ingolstadi csapat is fölényesen, 4:0-ra nyert a sokkal előkelőbb helyen lévő vendégek ellen, így a hangulat is jó volt a stadionban.
Vasárnap további városnézés, és fényképezgetés után múzeumi délutánt tartottam. 
A helyi múzeumban az illuminátusok titkos rendjéről volt egy kiállítás, amit már régen nézegettem magamnak. Az illuminátus rend hasonlít kicsit a szabad kőművességre, és a Dan Brown féle könyvből, vagy az abból készült Angyalok és démonok című filmből ismerhetitek. Elvileg ezt a rendet itt Ingolstadban alapította egy Adam Weishaupt nevű ember, aki besokallt a jezsuiták, az egyház, és az egyetem hierarchiájának útvesztőitől, és megalapította magának az illuminátust. A célja nagyvonalakban annyi, hogy hú de boldog legyen mindenki.. Nem választott magának egyszerű célt, az biztos. De ennek a rendnek még azt hiszem utána kell olvasni egy kicsit részletesebben is.. Délben odamentem, mondták hogy kettőkor tárlatvezetés. gondoltam király, tudjunk meg minél többet. Na ezt nem kellett volna.. Nagyon unszimpatikus tárlatvezető nő, aki mindenről beszélt, csak a kiállított tárgyakról nem, merthogy azt majd úgyis megnézzük a tárlatvezetés után. Egy jó fél óra után már azon agyaltam hogy a legjobb lenne kimenekülni, de ilyenkor mindig adok esélyt annak, hogy hátha jobb lesz. Általában nem lesz jobb, és most sem lett az. Így kicsivel több mint egy óra után vége lett, és tűzés, mert addigra menekülhetnékem támadt a helytől a nőtől, meg úgy az egésztől. Na hát ilyet is kell néha tapasztalni, itt sem minden fenékig tejfel, vagy van kolbászból a minden kerítés.
De ha már tejfel, vagy kolbász, akkor ebéd.. A várost járva egy téren különböző bódékban népek konyháját találtam, ahol a különböző országok között, a török döner mellett ott volt a „Piroschka, - ungarische Speise” bodegája is, ahol Piroska néni helyett Ági néni vitte a büfét, lángossal, gulyással, pörkölttel, szegedi kolbásszal, és valamennyi erre kedvelt magyar kajával. Be kell valljam, hezitáltam előtte hogy döner vagy magyar kaja, de a nemzeti érzés nem hagyott nyugodni, és a végén egy pár debrecenit ettem krumpli salátával, ha már a vasárnapi húsleves hiányzott a felhozatalból. Pedig épp annak lett volna az ideje. Fontos a nemzeti érzés, meg minden, de legközelebb inkább valami mást fogok kipróbálni a debreceni helyett,mielőtt átállok a török dönerre, mert annyira nem volt meggyőző.. Talán már írtam is, hogy itt nagyon megy a török gyros, a döner, legyen pitában, vagy tányéron, de a hús, saláta, joghurtöntet és csípős paprikapor egyvelegét itt nagyon kajálja mindenki. Van is török büfé minden sarkon, néhol nem is egy..
Na azt hiszem ennyi elég is vasárnap estére, olvasok még egy kicsit, aztán szunya.. A jövő hét első négy napja munkás, végre az irodai élet után már félig átkerülök a gyártás közelébe is. És ha lemegy a hét első négy napja, jöhet a következő nagy kaland, a barcelonai maraton és hosszú hétvége a Séra családdal… Már várom azt is, őket is… J De ez már egy másik történet.. Majd írok erről is.
további szép hétfőt mindenkinek, Isten éltesse a Józsefeket, Boldog névnapot Jojó!!
Ellák
