.. de szerintem ettől nagyobb szó hogy az mindezt élve, és vissza is jöttem. Nem úgy mint az a germán istenek és hősök, akik ha egyszer bejutottak, örökre ott is maradtak. De cserébe nem a walkürök vittek lovaikon, hanem jó pár lépcsőt meg kellett mászni érte, de a halhatatlan hősökhöz képest azokon a lépcsőkön én vissza is tudtam jönni. További érdekessége a helynek, hogy épp felújítás alatt van,azaz az istenek lakhelye is amortizálódik, van nyitvatartási, ergó ők sem a maguk urai, hanem a portás zárja és nyitja őket, és nyilvános vécé is jár hozzá, tehát nekik is van kis és nagy dolguk is Mindig is éreztem, hogy nagyon is emberiek ezek a germán Istenek..
A Walhallára Regensburg mellett, a Duna partján bukkantam rá. Az autópályáról korábban már többször láttam kitáblázva, hogy "Walhalla balra" de csak most, hogy Édesanyámék meglátogattak, ekkor jutottunk el együtt ide.
Az épületet I. Lajos bajor király alapított azzal a céllal, hogy egy dicsőség csarnokot hozzon létre a nagy német történelmi alakoknak és koponyáknak. Így ha a német halandó megáll előtte, emlékezzen arral, hogy milyen nagyszerű emberek éltek és alkottak Németországban. Az építkezés a 19. század elején kezdődött, és 1852-ben volt a hivatalos átadás. A görög Akropoliszról vették a mintát, mert ha már egyszer van az isteneknek egy bavállt lakhelye, akkor azon minek változtassanak sokat. Elég csak itt is felhúzni, és megtölteni a helyi halhatatlanokkal. A kívülről tényleg impozáns épület közvetlenül a Duna partján áll, alatta kiskertek, mert gondolom az ittlakóknak sincs ingyen a manna, hanem maguknak kell azt megtermelni.
A nyitvatartási idő.
Szép sorjában felfelé haladva: Duna, hobby kertek, a Walhalla előcsarnoka.
Édesanyám a Walhalla kapujában
A 66m hosszú, 31 széles belső csarnok 134 halhatatlan számára biztosít férőhelyet, és jelenleg 130an vannak jelen. Gondolom nagy harc lvárható majd a fennmaradó 4 helyért. Vagy a végén elkezdenek szelektálni, és kitesznek valakit, ha jön valaki eredményesebb?? A csarnok falán körben mellszobrokat kaptak az arra méltóak, akik között császárok és császárnők, királyok, hercegek, zeneszerzők, festők, tudósok találhatóak. Itt van pl. I. Nagy Otto és Ottó von Bismarck, Nagy katalin, oroszország hervegnője, Geothe, Schiller, Mozart, Beethoven, Wagner, Sissi, Kepler, a csillagász, Luther Márton, Röntgen a sugaraival, és majd legújabbként Einstein is. A csarnok közepén természetes az alapító, I. Lajos kapott helyett, és ő nemcsak mellszobrot, hanem rögtön saját trónt és szobrot is kapott. De hát ez már csak kijár egy alapítónak..
az alapító,
a halhatatlanok örzője,
Wagner és Bach
és a bámészkodók (jobb alul pedig Einstein)
MIután visszatértünk a földre, bevettük magunkat Regensburgba, és ezt a szép napsütötte vasárnapot nem is lehetett mással megkoronázni mint természetesen sörrel és kolbásszal, amit a Regensburg ősi hídja mellett működő több száz éves kolbászozóban ettünk meg. A hídról legalább annyit tudni kell, hogy a duna legrégebbi kőhídja, és ez a híd mintául szolgált a Prágai Károly híd építéséhez is. Egyébként kis képzavarral élve csak húst enni és sört inni sem fenékig tejfel, néha már vágyi az ember egy kis lángosra és fröccsre, de hát most ennek van itt az ideje, és láthatóan és és családom is túl tudja magát tenni ezen a nehézségen.
A duna az ősi kőhíddal és a néppel,
a nép a több száz éves kolbászossal,
Csak egy fajta kolbászuk volt savanyú káposztával, de a tömeget elnézve senkit sem zavart az alacsony felhozatal..
én a frissen sült kolbászokkal,
és a kolbászolás után a családom a majdnem üres korsókkal..
Utólag is egészségükre, ez egy tényleg szép nap volt velük a Walhallában...
